Mi köze a stressznek a kineziológiához?

Sorry, már megint a stressz…

 Tudom, ez a téma lerágott csont. Hogy ne stresszelj, hogy árt, hogy sajnos… A válás, a gyerek, az anyagi gondok, a főnök, az anyós, az aggódás, a bizonytalanság, etc. Én nem ezt akarom feszegetni most. (Bár minden igaz: hogy árt, hogy nem kéne és sajnos…)

Stressz a kineziológiában

A kineziológiában a stresszt kicsit másképp értelmezzük. Sokkal tágabb a jelentése: stressz minden hatás, ami a szervezetedet alkalmazkodásra kényszeríti. Minden. Az érzelmi a hatások, az élethelyzet változások, a környezeti hatások, a fizikai hatások, sőt még az is stressz lehet, ahogy táplálkozol. Még a jó dolgok is!

De először is tegyünk különbséget. Van pozitív stressz – ami izgalmat ad, felpörget, cselekvésre késztet, előre visz. Amikor kihívásnak érzel egy feladatot általa, energikusnak és motiváltnak érzed magad. Amikor ura vagy a dolgoknak.

Amit a köznyelv stressznek nevez, az a negatív stressz. Amikor egy adott helyzet frusztráltságot, csalódottságot, esetleg dühöt, vagy tehetetlenség érzetet vált ki benned. Amikor a gyomrod görcsbe rándul, a fejed megfájdul, amitől hosszú távon egyre kimerültebbnek érzed magad. Amikor kezdenek összecsapni a hullámok a fejed felett.

És akkor még egy gondolat. Stressz lehet egyszeri esemény (válás, veszekedés, munkahelyről kirúgás, egy megszégyenülés…) Ilyenekből is jut mindannyiunknak. De a hosszú távú, látszatra nem is olyan komoly, nem traumatikus, csak inkább kellemetlen helyzeteknek is, mint például kényszerű együttlakás valakivel, vagy munkahely, ahol nem érzed jól magad, megvan az alattomos, lassan felőrlő hatása.

                                                      Ha érdekel, hogyan hat a stressz a fizikai testedre:  http://ametiszt.net/stressz-es-test/

Mit kezd a kineziológia stresszel?

Minden hatásnak, ami minket ért – ugye, ez a stressz a kineziológiában – lenyomata van a testünkben,  egész konkrétan az izmainkban, blokk formájában. A kineziológus az izomtesztelés által hozzáfér ezekhez a lenyomatokhoz, ezekhez az emléknyomokhoz. 

Ha az eredeti helyzethez valami módon hasonló inger ér minket, ez a „nyom” aktiválódik. Ugye volt már olyan, hogy egy mondat, egy helyzet, egy személy, vagy csak egy illat elővillantott valami rég elfeledett dolgot?

A kineziológusnál is ez történik, csak itt nem véletlenszerűen bukkannak elő azok az elfeledett/eltemetett élmények. Ha megtaláltuk, az félig megnyert csata, mert már legalább tudjuk, mivel állunk szemben – az ellenséget lelepleztük. Blokkoldó korrekciók széles skálája áll rendelkezésünkre kineziológusként, hogy ezeket a gátakat feloldjuk, eltüntessük, erejüket elvegyük.